Vera féléves öccsével, Miklóssal és szüleivel került a kecskeméti gettóba. 1944. június 17-én a gettó lakóit a közeli Rézgálicgyárba kísérték és meztelenre vetkőztetve megmotozták. Egy szomszéd meglátogatta őket és a szörnyű körülmények sokkolták. Tőle tudjuk, hogy ekkor már mindkét gyerek beteg volt, elkapták a szamárköhögést. Vera azt kérdezte a felnőttektől, hogy miért sírnak és miért kell költözniük. Valószínűleg június 27-én deportálták őket. Auschwitzba érve a gyerekeket az SS elgázosította. Vera után egy piciny pecsétgyűrű maradt, melybe nevét és életkorát gravírozták: „Vera 4”. Ma egy rokona lánya viseli, akit szintén Verának hívnak. Vera és Miklós édesapja ezalatt munkaszolgálatosként szolgált. Családja deportálásáról egy jó lelkű ismeretlen által írt és postán feladott cetliről értesült. A cetlit haláláig őrizte a pénztárcájában, ez a szöveg állt rajta: „Schwarz Lajos 105/301 légó mentőszázad, 412 postafiók, Szeged: már nem tudtam feladni, valaki adja fel erre a címre…ha egy mód van rá… Szegény embernek elvitték a feleségét és a 2 apró gyerekét”.