A 15 éves Zoltánt és szüleit mezősasi lakóhelyükről 1944 májusában a nagyváradi gettóba szállították. Június 26-án a magyar hatóságok Auschwitz-Birkenauba deportálták őket. Érkezéskor Zoltánt azért nem küldték gázkamrába az SS-orvosok, mert egy évvel idősebbnek hazudta magát. A Világ című újság 1947-es cikke szerint Zoltán október elején a félig üres birkenaui cigánytáborban (BIIe szektor) élt, amikor a hírhedt SS-orvos, Dr. Josef Mengele 120 gyermekkel együtt munkaképtelennek nyilvánította és az egyik krematóriumba küldte. A gyerekek meztelenül várták a halált a gázkamrában. Az SS-ek azonban újabb válogatás után 52 gyereket mégis munkaképesnek minősítettek és visszaküldték őket a táborba. A csodába illő történetet több forrásból is ismerjük. A fiúk valószínűleg azért maradtak életben, mert nem volt elég munkáskéz egy beérkező krumpliszállítmány kipakolásához. Így jobb híján, az erősebbnek tűnő magyar tinédzsereket küldték a rakodóra dolgozni. Egy forrás szerint Zoltán a felszabadulás után a túl zsíros ételek fogyasztásába halt bele. A fennmaradt dokumentumok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a közeledő Vörös Hadsereg elől az SS őt is elszállította Auschwitzból. 1945. január 30-án érkezett meg a mauthauseni koncentrációs táborba. További sorsa ismeretlen, de a holokausztot nem élte túl.