A 11 éves kisfiú a kápolnásnyéki körorvos, Dr. Spӓt Imre fia volt. Lakóhelyén az elrejtett értékek után kutató magyar csendőrök a zsidó férfiakat megkínozták, a nők altesti motozáson estek át. Június 5-én elszállították őket. Spӓték ekkor írták utolsó levelüket a családtagjaikhoz: „Most visznek bennünket, még nem tudjuk hová. Búcsúzunk talán örökre. Isten legyen valamennyiünkkel, adjon a hit erőt valamennyiünknek a megpróbáltatások elviselésére. Kezeit csókolja és sok szeretettel ölelünk és csókolunk mindenkit, Joly, Imre és Gyuri.” A székesfehérvári Szabó-téglagyárba hurcolták őket, ahol újabb motozás következett. Deportálásukra június 14-én került sor. Három nappal később érkeztek Auschwitz-Birkenauba, ahol Györgyöt (valószínűleg édesanyjával együtt) elgázosították. Édesapját 1944. szeptemberében a dachaui koncentrációs táborba vitték kényszermunkára. Néhány nappal a felszabadulás előtt, 1945. április 23-án halt meg a kauferingi altáborban.