A 10 éves Katalin a beregrákosi zsidó körorvos kisebbik lánya volt. A családot 1944 májusában a munkácsi Sajovits téglagyárban felállított gyűjtőtáborba hurcolták. Május 15-18. között négy transzport indult Auschwitz-Birkenauba. Az egyik vonaton a Rosenfeld-család is rajta volt. Érkezés után Katalint és nővérét, Mirát megölte az SS. Valószínűleg édesanyjukkal, Rosenfeldné Nemes Gabriellával együtt gázosították el őket. Édesapjuk, Dr. Rosenfeld Béla túlélte a szelekciót. Nem sokkal később a KL Warschauba deportálták. Rabtársaival együtt az 1943-as gettófelkelés során lerombolt varsói gettó romjait takarították. Július végén a közeledő front elől Kutno felé hajtotta őket az SS, útközben sok foglyot agyonlőttek. A túlélőket bevagonírozták, egy-egy vasúti kocsiba 90-110 embert zsúfoltak össze. Mire a vonat 1944. augusztus 6-án érkezett Dachauba rengeteg volt a halott és teljesen legyengült haldokló. Utóbbiak közé tartozott Dr. Rosenfeld is: még kiosztották neki a 88213-as számot, de négy nappal később meghalt.