Anikó édesapja 1944-ben már munkaszolgálatos volt. A család abban reménykedett, hogy vidékről nem lesznek deportálások. Ezért felesége, Havasné Faragó Mária kisebbik lányával, a tízéves Anikóval Kaposvárra utazott. Ott azonban hamarosan a helyi gettóba kerültek. Mária 1944. július 5-én sebtében írta utolsó levelét szüleinek, Anikó nagyszüleinek: „1 órakor bevagoníroznak bennünket. 1 váltás fehérneművel és 1 ruhával, 14 napi élelemmel kell elszerelni magunkat. Semmit sem tudunk, reggel 4-kor jött a parancs: az Isten legyen velünk és Veletek. Vigyázzatok magatokra nagyon. Majd egyszer talán megkerülünk. Minden jót, sok-sok szeretettel, Mária”. A deportáló vonat július 8-án érkezett Auschwitz-Birkenauba. Anikót és édesanyját még aznap megölték.