Klára Fonyódon élt szüleivel. Édesapját behívták munkaszolgálatra. 1944 tavaszán Klárát és édesanyját, Friedmann Margitot Fonyódról a 19 helyi zsidóval együtt először a tabi gettóba, majd a kaposvári Tüzérlaktanyában lévő gyűjtőtáborba hurcolták. Itt a módosabb zsidókat csendőrnyomozók kínozták, a nők testnyílásait bábák vizsgálták át értékeket keresve. Egy anyától még csecsemője hintőporát is elvették. Július 5-én deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. A vonatút három napig tartott, a visszaemlékezések szerint az emberek félőrültek voltak a hőségtől és a szomjúságtól. Klára szenvedéseire nagynénje így emlékezett: “A bátyám kislányával a saját pisijét itattuk meg, mert olyan szomjas volt szegényke, akkor volt 6 éves, ezt soha nem mondtam meg a bátyámnak, gyönyörű kislány volt…” Klárát és édesanyját az érkezés utáni órákban az egyik krematórium gázkamrájában ölték meg. Édesapja túlélte a háborút.