A 16,5 éves Vera családjával együtt került a szegedi gettóba. Hamarosan átvitték őket egy téglagyárba, ahol a lányok és nők altestét motozónők vizsgálták át elrejtett értékek után kutatva. Veráékat június 25-én, névsorolvasás után hajtották a vonathoz a csendőrök. A vagonokba 80-90 embert zsúfoltak, útközben a csendőrök a zsidókat lelövéssel fenyegetve követeltek tőlük pénzt és értékeket. A határt 26-án Kassánál lépték át, innen a német őrök fosztogatták őket. A 3199 fős transzport valószínűleg június 28-án délelőtt érkezett Auschwitz-Birkenauba. A szelekció során Vera két évvel idősebbnek hazudta magát és édesanyjával, Etellel együtt a munkaképesek közé került. A következő heteket a birkenaui magyar zsidó női táborban (BIIc szektor) töltötte. 1944. augusztus 14-én egy 2800 fős transzporttal átszállították őket a stutthofi koncentrációs táborba, ahol Vera a 66505-ös, a névsorban előtte szereplő édesanyja, Etel az eggyel kisebb, 66504-es fogolyszámot kapta. A tábori Gestapo névlistája az utolsó dokumentum, amiben Vera szerepel – ez az utolsó nyom róla. További sorsa ismeretlen: nem tudjuk, hogy a Stutthof-komplexum több tucatnyi altábora közül melyikbe vitték rabszolgamunkára. Nem tudjuk, hol, mikor és mi történt vele. Egyetlen tény biztos csak: a holokausztot nem élte túl. Édesanyja neve azonban szerepelt a botteni OT Thorn altábor egyik jelentésében. Eszerint Vér Etel 1944. október 8-án halt meg szívszélhűdésben (Herzschlag).